Nos ennek a receptnek története van. Középiskolás éveimben külföldi szedd magad táborokba jártunk, hogy egy kis nyári zsebpénzt gyűjtsünk. Bizony-bizony, mi még NDK-ban szedtük magunkat! :D Hoztunk onnan nagy berlini macit (a vonaton külön helyre volt szüksége), Salamander cipőket, no és gofri sütőt! Micsoda újdonság volt! :D Hazatértem egy gofrisütővel! Ez kb. úgy 25 éve volt....vagy még több? :D Sebaj! De a receptet, melyet hozzá mellékeltek, gondosan megtartottam a mai napig és mondhatni szuperül bevált. Arra kérnék szépen megfejtést, hogy fiatal korunkban a strandokon arra az isteni, téglalap alakú, ropogós gofrira milyen habot fújtak? Volt csokoládés és vaníliás is. Puding vagy fagylaltpor/krém volt netalán? A megfejtéseket a hozzászólásban várom! :)
Hozzávalók:
120 g vaj
90 g cukor
1,5 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
5 tojás
6 dl tej
450 g liszt
2 kupak rum
Elkészítés:
Természetesen először a folyékony alapanyagokat keverem össze, előkapom hozzá a kézi robotgépet: a tojásokat kikeverem a cukorral és felöntöm a tejjel, majd jönnek a száraz hozzávalók (a lisztet keverjük el a sütőporral, ahogyan az egy hagyományos receptnél lenni szokott). A vajat olvasztott formában adom hozzá a végén, akárcsak az Ötker palacsintánál.
Már csak egy gofrisütő szükségeltetik hozzá. Ezt a legmagasabb fokozatra állítom, mindkét felét nagyon kevés olajjal bekenem, hogy ne ragadjanak le a gofrik és egy fél-háromnegyed merőkanálnyi adagot a tésztából ráfolyatok a sütőlapra. A sütő tetejét rázárom (nem kell lenyomni) és már szépen meg is dagad és sül a gofri. Ha túl sok tésztát teszünk a sütőbe, oldalt kifolyik. Érdemes egy picit barnábbra, pirultabbra sütni a tésztát, akkor jó ropogós lesz.
A gofrit kizárólag frissen sütve érdemes enni! Mehet rá a porcukor, házi lekvárok, csokis-vaníliás krémek, nutella, ami csak fellelhető a kamrában. Na és persze nyomhatunk rá jó sok tejszínhabot is, had szóljon. Néha lehet, na! :D
