A jó nagyanyók mindig ugyanazt sütötték. Bármikor is tértünk be hozzájuk, ugyanazok az ízek vártak bennünket. Ugye így van? Szép, feledhetetlen emlékek ezek. Illatok, ízek, emlékek csodálatos kavalkádja.
A mi nagyanyónknál jeles ünnepekkor elmaradhatatlan volt a sós stangli. Nem is csoda, pár pohárka italhoz mindig elfogytak a kis ropogtatnivaló rudacskák. Ma már én készítem (és az 5 éves gyerkőcöm), de nem csak ünnepnapokon, minden egyes eseményhez kötve is. Szeretjük. És nagymamánkra is szeretettel emlékezünk...
.jpg)
Sós rudacskák (Horváth Ilona szakácskönyvében is megtalálható)
Hozzávalók:
30 dkg liszt
22 dkg margarin vagy 16 dkg zsír
2 dkg élesztő
1 egész tojás
1/2 dkg cukor
só és kevés tej.
Az élesztőt 1/2 dl langyos tejben 1/2 dkg cukorral felfuttatjuk. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az élesztőt, tojássárgát, sót és kevés tejjel (el is maradhat) összegyúrjuk. Nem szabad lágynak lennie. Ceruzavastagságúra kisodorjuk (ha túl vékonyra sodorjuk, sütés után könnyen eltörik a stangli) és 8-10 cm-es rudakra vágjuk (én derelyevágót használok). Felvert egész tojással megkenjük és sóval, köménymaggal megszórjuk. A sütőlemezen 2-3 cm távolságra rakjuk egymástól és középmeleg sütőben világos rózsaszínűre sütjük. Vigyázat, figyeljünk oda, mert könnyen megéghet! Nem baj, ha kicsit vastagabb és szélesebb a stanglink, legalább nem törik el. Egy finom habos kávé, forró, gőzölgő rumos tea mellé, alkohol mellé sörkorcsolyaként vagy csak úgy....a köménymagok táncot járnak a rudacskákon. Hmmm... :))))
További variációk: a tetejére a só után, a köménymag helyett, reszelt füstölt sajtot vagy szezámmagot (vagy egyéb magokat) vagy mákot szórunk. Van, hogy vegyesen készítem. Ne zárjuk a rudakat dobozba, hagyjuk kint az asztalon nyugodtan, esetleg egy szalvétával takarjuk le a tálat. Isteni!
