A receptet a Bien.hu oldalán találtam, fánkszerű olasz desszertnek írja. Hát a mi fánkunkhoz nincs sok köze, viszont az olaszok finom keksz-szerű édességeihez annál inkább. Felkészültem, mint minden sütéshez, no akkor álljunk neki, elő a hozzávalókkal, robotgéppel. Mire körülnéztem, már kész is volt. Nagy konyhai tapasztalatot nem igényel, az biztos. És aztán lehet mondani, úri módra mégis csak egy castagnole-t készítettem! :)) Hát ezért szoktam mindig jókat mosolyogni. A csodás nevek mögött milyen egyszerűségek rejlenek. Tessék próbálkozni!
Hozzávalók:
30 dkg liszt
5 dkg cukor
egy csipet só
1 teáskanál sütőpor
7 dkg szoba hőmérsékletű vaj
2 nagy tojás enyhén felverve
2 evőkanál rum vagy ánizslikőr (Ez a legfontosabb része, ki ne hagyjuk! Én két evőkanálnyi vízhez csorgattam egy kis rumaromát.)
fél citrom reszelt héja
sütéshez olaj (hagyományosan készítve sertészsír)
szóráshoz porcukor
Elkészítése: minden alkotórészét belepakoljuk egy robotgépbe és addig keverjük (vagy kézileg gyúrjuk), ameddig egységes masszát/tésztát nem kapunk. Óriás hengert formázunk belőle (ezt én egyszer keresztben, majd kétszer hosszában elvágva újabb hengereket formáztam) és mint egy kenyeret szelve- a szeletekből cseresznye nagyságú golyókat formálunk. Már csak a forró olajba kell tennünk a golyócskákat, úgy hogy az olaj ellepje. 160-170 fokos legyen az olaj, ha túl forró, megéghetnek a gurigák. Vigyázat, az első sütés után, amikor másodszorra-harmadszorra tesszük a sütiket az olajba, nagyon elkezd habzani, érdemes egy kicsit a tűzről ilyenkor félrehúzni a serpenyőt és folyamatosan szűrőkanállal kevergetni. Aranyszínűre sütjük a kis "cseresznyéket", kiszedjük, leitatjuk róluk a zsírt vagy olajat, hagyjuk kihűlni, majd porcukorral jócskán megszórjuk (tényleg ne sajnáljuk!!!).
Első kóstolásra egy száraz keksz jut eszünkbe róla, aztán másodikra egy rumos-cukros bomba, aztán harmadikra az a tipikus olasz keksz......aztán tizedikre....na itt hagyjuk abba!!!
Ha már csábítás és hamarosan Valentin nap, kaptok egy kis zenét is hozzá sok pirossal. Évad-függő lettem. Konkrétan a Vámpírnaplók c. filmbe szerettem bele, de most a True Blood van soron (vámpírok, szex, szerelem).Szenzációs a film bevezető zenéje a képsorokkal együtt, hallgassátok:
